A blog indulása óta célom, hogy ne csak a játékukkal kiemelkedő futballistáink kerüljenek bemutatásra, hanem azok is, akik inkább személyiségük, különcségük miatt váltak ismertté. Tökéletes példa erre Vinnie Jones.
A manapság akciófilmekből ismert walesi ex-futballista 1991 nyarán, 575.000 fontért került a klubhoz. Jones addigra már túl volt egy FA Kupa győzelmen (1988-ban a hírhedt wimbledoni "Crazy Gang"-gel), másodosztályú bajnoki címen (1988/89, Leeds Utd), és már akkor is megosztó személyiség volt. Jones amellett hogy minden csapatában közönségkedvenc, és csapatáért "élő-haló" játékos volt, brutális belépői nyomán nem igazán lehetett példaképként állítani a fiatalok elé.
Alig több mint egy éves Chelsea karrierje alatt is remek kapcsolatot ápolt a szurkolókkal. A bemelegítések alatt vevő volt egy kis közös éneklésre. A "Vinnie, énekelj nekünk" rigmusra mindig válaszolt: csendre intette a lelátót, majd ő indította el a "One man went to mow" klasszikus első sorait.
Első meccsét augusztus végén a Luton ellen játszotta, és az első gólt ő készítette elő Graeme Le Saux-nak. Az ősz folyamán betalált az Aston Villa és a Liverpool ellen is, bizonyítva hogy nem csak a becsúszásokhoz ért.
Sőt, a meccsek előtt gyakran melegített a kapuban is. Nem tudjuk, mindez csak poén volt-e, vagy a vetődgetést is a bemelegítés részének tekintette, mindenesetre a Sheffield Wednesday ellen kapusként is debütált - Kevin Hitchcock kiállítása után ő védett a meccs hátra levő részében. (Akkor már 0-2-re állt a Chelsea, a vége pedig 0-3 lett, tehát nem rajta ment el a meccs, és nem is vallott szégyent.)
Rövid Chelsea-s pályafutásának egyik legjobb meccsét az Anfield Roadon játszotta, 1992 februárjában. Egykori wimbledoni cimborájával, Dennis Wise-al még a meccs előtt filctollal "megbecstelenítették" a hazaiak legendás "This is Anfield" tábláját a játékoskijáróban, egy "We're bothered" (szabad fordításban: "Kit érdekel") felirattal. Majd a pályán mindketten bevállaltak egy-egy gólt, hozzájárulva a 2-1-es győzelemhez, mely akkor 25 év után(!) az első Chelsea siker volt a Liverpool otthonában. Jones gólja különösen szépre sikeredett:
Ugyancsak emlékezetes meccse volt a Sheffield Utd (a Chelsea-t megelöző klubja) elleni, 1992 márciusában, az FA Kupa ötödik fordulójában lejátszott összecsapás. A kezdő sípszó utáni harmadik másodpercben durván rácsúszott ellenfelére, és ezzel ő tartja a rekordot a leggyorsabb sárga lap kategóriájában. Ahogy ő fogalmazott:
"Bizonyára túl magas lábbal mentem, túl durván, túl erősen, vagy túl hamar, mert az biztos hogy három másodperc után nem lehetett túl későn."
Az 1992/93-as szezonban hét meccs után (a Sheffield Wednesday ellen gólt is szerzett) egykori klubjába, a Wimbledonba igazolt, 640.000 fontért.
