Chelsea Nosztalgia

Történelmi diadalnak lehettünk szemtanúi 1999 október 3-án, amikor is a Manchester United megsemmisítő, 5-0-ás vereségbe szaladt bele a Stamford Bridge-en. Ekkora különbséggel sem előtte, sem utána nem nyert a Vörös Ördögök ellen a Chelsea, és ötgólos különbség ezt megelözően az 1960/61-es szezonban volt a két csapat között (akkor 6-0 a Manchesternek).

Gustavo Poyet már a 28.másodpercben gólt fejelt. Negyedórára rá az akkori rekordigazolásunk, Chris Sutton meglőtte első (és utolsó) bajnoki gólját a Chelsea színeiben. A félidő közepén Dennis Wise "rendes angol futballista stílusban" letarolta Nicky Butt-ot, mire a földről feltápászkodó Butt oldalba térdelte csapatkapitányunkat. A manchesteri a kakaskodásért pirosat kapott, míg Wise megúszta egy sárgával a kemény belépő miatt. A második félidő elején eldőlt a meccs: Poyet meglőtte második gólját, majd két percre rá Berg öngólt vétett. A 81.percben az "örök ígéret" Jody Morris lőtt még egy tetszetős köténygólt. A Man United három kapuralövéssel zárta a meccset; Chris Sutton egymaga lőhetett volna ennyit aznap.

Chris Sutton 10 millió fontos átigazolása klubrekordnak számított 1999 nyarán. A Blackburn Rovers-szel 1994/95-ben bajnok lett, és bár a válogatottba csak egyszer hívták meg, voltak gólerős szezonjai a kilencvenes években. 1999 nyarán kiesett a Blackburn; ekkor került a Chelsea-hez. Talán az "árcímke" okozta a vesztét, amiatt nem tudott megfelelni a magas elvárásoknak (a Chelsea ekkoriban már titkos favorit volt akár egy bajnoki győzelemre is), és egyetlen szezon után megszégyenülve állt tovább a Celtic Glasgow-hoz. A Chelsea-nél 39 meccsen 3 gólt lőtt, ebből a bajnokságban egyetlen egyet, ezen a bizonyos Manchester elleni meccsen. A skótoknál egyébként feltámadt, és meglehetősen sikeres hat évet töltött el. Ez sem menti meg azonban attól, hogy a Chelsea szurkolók számára minden idők egyik legrosszabb igazolásának számít.

A csapatok az 5-0-ás meccsen: