Nem ritka eset a futballvilágban, hogy egy külföldi edző teletömi honfitársaival épp aktuális csapatát. Ilyen volt Van Gaal Barcelonája a kilencvenes évek végén, de Mourinho is elég jelentős portugál légiót telepített Londonba, még első uralkodása idején.
E blogposzt elsősorban a Chelsea "olasz korszakát", azaz a Vialli és Ranieri edzősködése alatt leszerződtetett olasz, vagy legalábbis erős olasz kapcsolattal rendelkező futballistákat listázza. (Ahogy látható, néhány játékos esetén kivételt teszünk, és bekerült a szórásba néhány nem olasz Seria A legenda, és néhány Vialli-előtti vagy Ranieri utáni szerzemény is.) Természetesen nem hagyhattuk ki olasz mendzsereinket sem. Jöjjön tehát a lista, érkezési sorrendben:
Ruud Gullit (1995, Sampdoria) - Rögtön az első kivétel, aki se nem olasz, se nem Vialli-bébi. Gullitról viszont ki ne tudná, hogy a Milanban lett világhírű játékos, és az ő kapcsolatrendszere indította be az egész, Chelsea-t "elolaszosító" időszakot. Neki köszönhetjük Vialli, Di Matteo vagy Zola leigazolását is.
Gianluca Vialli (1996, Juventus) - A Sampdoria és a Juve klasszisát sem kell senkinek bemutatni. Őt már Gullit hívta a klubhoz, és aztán épp ő váltotta le a hollandot a menedzseri székben 1998 februárjában. Edzőkent ütőképes Chelsea-t rakott össze, de a nagy dobás (PL vagy BL) még nem jött össze.
Roberto Di Matteo (1996, Lazio) - Egykori középpályásunk (majd BL győztes menedzserünk) Svájcban született és nevelkedett, majd három Lazio-s szezon után, európai szinten közepesen ismert játékosként került hozzánk. Első szezonja végére rögtön Chelsea legenda lett, miután 42 másodperc után gólt szerzett az FA Kupa döntőn.
Gianfranco Zola (1996, AC Parma) - Zola-t nem kisebb játékos mint Maradona pótlására szerződtette le annak idején a Napoli, ahol négy évet töltött. Utána következett három év AC Parma (ekkoriban nyertek UEFA Kupát), majd hét legendás év Londonban. Minden idők egyik legjobb Chelsea játékosa.
Pierluigi Casiraghi (1998, Lazio) - Di Matteo egykori csapattársa a Lazio-ból, akiket öt év után hagyott ott Vialli hívó szavára. (Korábban a Juventusban is játszott.) Casiraghi londoni karrierje tragikusan indult: tíz bajnoki meccsen lépett csak pályára, mert egy súlyos sérülésből sosem tudott rendesen felépülni.
Luca Percassi (1998, Atalanta) - Az első "névtelen" olasz igazolásunk; 17 évesen került a klubhoz. Mindössze két meccsen játszott csereként, és 2000-ben hazaköltözött Itáliába. Érdekesség hogy már 24 évesen visszavonult, hogy inkább az üzleti életben boldoguljon.
Samuele Dalla Bona (1998, Atalanta) - Percassi-val "egy csomagban" szerződtettük az Atalanta ifiktől, de ő jóval többre vitte. Az 1998-99-es szezonban az Év Fiatal Játékosa lett (a klubon belül), és egy-két évre rá az első csapatban is rendszeresen helyet kapott. Összesen 73 meccsen lépett pályára, majd 2002-ben az AC Milan igazolta le.
Didier Deschamps (1999, Juventus) - A francia középpályás csak egy évet töltött nálunk, de ötéves Juventusos karrierje miatt nem hagyhattuk le a listáról. Trófeáit túl hosszú lenne felsorolni (többek közt VB, EB, BL...), de annyit említsünk meg hogy nálunk 2000-ben FA Kupát nyert.
Gabriele Ambrosetti (1999, Vicenza) - Állítólag "az olasz Ryan Giggs-ként" mutatta be őt Vialli, de csak 23 tétmeccset játszott a Chelsea-ben. Papíron négy évig volt nálunk, de ebből hármat olasz csapatoknál töltött kölcsönben. Leigazolását egyébként az 1998 tavaszi KEK-elődöntőnek köszönhette, amikor gólt is lött a Chelsea ellen még a Vicenza színeiben.
Carlo Cudicini (1999, Castel di Sangro) - Egykori kapusunkat teljesen "no name" csapatból igazoltuk, kevés meccsel a háta mögött, úgyhogy utólag is üdvözöljük a játékosmegfigyelőt :) Első szezonját kölcsönben töltötte nálunk, de 2000-ben "rendesen" leszerződtettük. Petr Cech 2004-es érkezéséig fix első számú kapusunk volt, remek teljesítménnyel, azután viszont csak elvétve kapott szerepet (leginkább Cech emlékezetes fejsérülése idején, a 2006-07-es szezonban). 2009-ben igazolt át a Tottenhamhez, de azon kevesek egyike, akit ennek ellenére is a mai napig kedvel a Chelsea tábora.
George Weah (2000, AC Milan, kölcsön) - Az aranylabdás afrikai csatár (a Monaco és a PSG után) öt évet töltött az AC Milanban. Ő is Vialli (és Zola, Di Matteo) kortársa volt, így valószínüleg a jó olasz kapcsolatok segítették elő, hogy 2000 tavaszát nálunk töltötte kölcsönben. Ez idő alatt 15 meccsen 5 gólt lőtt, és az FA Kupa döntőn is játszott.
Claudio Ranieri (2000) - Viallit 2000 őszén egy ugyancsak olasz edző, Ranieri váltotta, aki korábban a Cagliari, a Napoli, a Fiorentina, a Valencia és az Atlético Madrid csapatainál dolgozott. Négy éves Chelsea-s edzősködése alatt nem nyert semmit a klub, bár 2004 tavaszán egészen a BL elődöntőig menetelt. 2004 nyarán érkezett helyette Mourinho, a többi pedig már történelem...
Christian Panucci (2000, Inter, kölcsön) - Panucci a Milanban lett ismert játékos, majd a Real Madridban is sikeres éveket töltött. Mi az Intertől vettük kölcsön a 2000-2001-es szezonban, és 10 meccsen 1 gólt lőtt nálunk. Azóta megjárta többek közt az AS Romát és az AC Parmát is.
Marco Ambrosio (2003, Chievo) - Ambrosio is kapus volt, és számos kisebb olasz csapatban játszott, mielőtt Ranieri ingyen megszerezte Cudicini tartalékjának. Olasz honfitársa mellett alig kapott lehetőséget. Ő védett viszont az örökre emlékezetes, 2004 tavaszi BL negyeddöntőn az Arsenal ellen a Highbury-ben (2-1, Bridge győztes góljával). 2004 nyarán jött Petr Cech, és Ambrosio rögtön tovább is állt.
Hernan Crespo (2003, Inter) - Az argentin csatár szinte teljes karrierjét a Serie A-ban töltötte (Parma, Lazio, Inter, Milan, Genoa). 2000-ben a világ legdrágább játékosa is volt. Mi is komoly összegért igazoltuk, a "legendás" 2003-as nyáron, amikor is Roman Abramovics először nyitotta ki pénztárcáját. Bár nálunk is gólerősen játszott, londoni karrierje érdekesen alakult, és három szezont is kölcsönben töltött Olaszországban. 2008-ban távozott véglegesen.
Juan Veron (2003, Man Utd) - Bár az argentin középpályás Manchesterből igazolt hozzánk, előtte öt évet lehúzott a Serie A topcsapatainál. Ha akkor igazoljuk le, talán jobban jártunk volna vele. Csak 14 meccset játszott nálunk, eleinte sérülések miatt, majd éveket töltött ő is kölcsönben.
Adrian Mutu (2003, AC Parma) - A román csatár nálunk eltöltött idöszaka csak a drogbotrányról lesz emlékezetes, pedig egy nagyon jól sikerült parmai szezonja után igazoltuk le. Előtte négy évig légióskodott az olaszoknál, majd a londoni kitérő után további nyolc évet húzott még le a Serie A-ban.
Andrij Shevchenko (2006, AC Milan) - Sheva igencsak a közelmúlt játékosa, de ő az utolsó "olasz" játékosunk, úgyhogy még felírjuk a listára. Hét, rendkívül sikeres és gólgazdag milánói szezon után igazoltuk le, akkori (klub)rekord összegért, de ő (sem) váltotta be a nagy reményeket. Nem találta a helyét (és a góllövő-cipöjét) nálunk, így jó szokásunk szerint őt is (vissza)kölcsönöztük Olaszországba.
Carlo Ancelotti (2009) - A Parma, a Juve és a Milan egykori edzője a klubtörténelem harmadik (és eddig utolsó) olasz menedzsere lett. Két év alatt egy emlékezetes duplázást (PL + FA Kupa) köszönhetünk neki.
Azóta voltak ugyan olaszok az első csapat környékén, vagy még inkább a tartalékok és a fiatalok között (pl. Fabio Borini, Jacopo Sala), de a Vialli és Ranieri időszak Serie A sztárjaihoz hasonló igazolásaink jó pár éve nem voltak. Könnyen lehet hogy az (egyértelmű kudarcnak tekinthető) Crespo-Veron-Mutu-Shevchenko transzferek óta tartjuk magunkat távol az olasz ligától.
