Florent Malouda idei, utolsó Chelsea szezonját nagy valószínűséggel végig a tartalékok közé száműzve tölti majd. Esete nem egyedüli a klub történetében, sőt, volt aki jóformán teljes karrierjét ott töltötte. Igen, ő a legendás Winston Bogarde.
Bogarde húszszoros holland válogatott hátvéd volt. Tagja volt az Ajax csodacsapatának, mely 1995-ben BL-t nyert, majd egy félresikerült és rövid milánói kaland után a Luis van Gaal-féle "holland Barcelonában" is játszott két szezont.
2000 nyarán, 30 évesen, és lejárt szerződése miatt ingyen igazolt a Chelsea-hez, az akkori futballigazgató Colin Hutchinson által (akkori holland hátvédünk, Mario Melchiot ajánlására). Állítólag az akkori menedzser, Vialli sem tudott a bizniszről, a 2000 szeptemberében őt váltó Ranieri pedig egyszerűen nem tartott igényt rá.
2000 őszén még többé-kevésbé pályára lépett (11 meccsen, de ebből csak négyszer kezdőként), de onnantól kezdve teljesen eltűnt a színről. 2002 őszén még egyszer utoljára becserélték, egy Ligakupa meccsen. Összesen tehát a négy év alatt 12 meccset játszott a felnőtt csapatban, ebből négyszer kezdőként.
A Bogarde-ügy pikantériáját rendkívül magas fizetése (heti 40.000 font) adta, ugyanis emiatt képtelenség volt eladni őt kisebb csapatoknak (ő maga nem engedett a fizetési igényeiből), és emiatt nem is motiválta semmi, hogy visszakerüljön a kezdőcsapatba. Ha minden igaz, az itt eltöltött négy év alatt még némi fizetésemelést illetve bónuszokat is kapott, a csapat (többi tagjának) eredményessége miatt.
"Ha nem futottam volna be játékosként, akkor bűnöző lettem volna" - írta önéletrajzi könyvében. Pénzéhségét sosem tagadta, bár ez magyarázható azzal, hogy szegény családból származott. A futballban viszont úgy látszik harminc éves korára teljesen kiégett. "Miért dobnék el 15 millió Eurót, ami már az enyém? Amint aláírtam a szerződést, a pénz tulajdonképpen az enyém lett. Mindkét fél aláírta a szerződést. Elmehettem volna máshová kevesebbért, de ismernetek kell a hátteremet, hogy megértsétek miért nem tettem ezt. Szegény gyerek voltam, nem volt miből költenem, és mivel játszanom. Ez a világ a pénzről szól, tehát ha valaki milliókat ajánl neked, azt elfogadod. Kevesen fognak valaha is ennyi pénzt keresni. Én azon szerencsések egyike vagyok, akikkel ez történt. Lehetek én a Premier League valaha volt legrosszabb igazolása, de nem érdekel."
Akkori balhátvédünk, Graeme Le Saux így emlékezett vissza csapattársára: "Nem tűnt egyáltalán motiváltnak, hogy elérjen bármit is. Minden arról szólt hogy mit tett a Barcelonában és az Ajax-nál, nem arról, hogy mit érhetne el a Chelsea-vel. Így vagy úgy mindannyian próbáltuk motiválni őt, de úgy tűnt, nem a futballon járt az esze. Meg is hízott a Chelsea-nél. Én szégyelltem volna ha profi játékosként úgy nézek ki, de ez sem érdekelte őt."
2004 nyarán lejárt a szerződése, és gyakorlatilag észrevétlenül távozott a klubtól.
Futballkarrierje mellett/után beszállt a zene- és a szerencsejáték iparba is (póker-klubját egy ott történt gyilkosság miatt később bezárták), de "természetesen" sikerült elszórnia a vagyonát, és nemrég még árulta hatalmas amszterdami házát.
